menyei atyát, példát adván nékik ajó tselekedetekre., szükséges tehát. hogy a menyei Atya. a világoságnak attya. tegye öket agyerttya tartokra. hogy világosittsák. az anyaszent egy házat, mely azö háza, hogy ha. ozát oly keményen büntették meg, azért. hogy a szekrényt akarta tartani hogy elne esék. miképpen fognak. bánni azokal., kik az elö menetelért. vagy ahaszonért ádozo papoká merik magokot tenni, és kezekben venni, a szenteknek szentit. hogy ha több számot vesznek azoktól. akikre többet biztanak, hová lésznek azok, akik magok keresték. magokra tenni arettentö terhét. az oltári szolgálatnak.
7
Tsak nem mindnyájan akeresztények. azt gondollyák. hogy sokat tselekesznek. ha bizonyos orákot az imádságban, vagy az elmelkedésben töltenek.
A valoságos keresztény. pedig azt tarttya, hogy tartozik. szüntelen imádkozni.
Nagyob része akeresztényeknek. azt tarttya hogy eleget tészen köteleséginek, ha egy nehány orát az imádságban tölt el, atöbbit pedig, amulattságban. és a hejában valoságban tölti el. mind azon által, akristus arra tanyit, hogy szüntelen kel imádkozni, szent pál meg tanyit. hogy mi modon lehesen ez az imádság. amely is nem más, hanem hogy mindenkor az Istenre fügeszük lelki szemeinket. akár egyetek. akár igyatok, vagy akár mit tselekedgyetek, mondgya nékünk, de azt mind az Isten ditsöségire valo nézve tselekedgyétek. ki ki észre veheti ebböl, hogy mi formában kel követni ezt aparantsolatot, ugyan az Istenben, mondgya ezen apostol. hogy elünk, mozgunk. és maradunk, mihent azö lelke rollunk el távozik, meg halunk, és porrá leszünk. minden szem pillantásban veszünk az Istentöl. és minden szem pillantásban vagyon szükségünk hogy tölle kérjünk. vakságban volna az olyan., aki nem látná. hogy mitsoda szükséges nékünk. szüntelen. azö segittségit kérnünk, nagy háláadatlanok is volnánk, ha el fordittanok szemeinket arrol a
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 804)